Supernatural 5x01(kritika)

Úgy 1 évvel ezelőtt, amikor a Supnat 5. évada kezdődött, írtam egy kritikát a sorozatjunkie.hu-ra a premiert illetően. Sajnos vagy szerencsére, ki-ki válogatja nem arattam teljes sikert és inkább egy másik jól bevált vendégblogger kritikájához nyúltak. Akkor el voltam keseredve, de végül arra jutottam nem volt elég kiforrott a saját kritikám. Most, hogy már van saját blogom (és erősen időhiányban szenvedek), véget is ért az 5. évad, nosztalgikus lenne kirakni ide, mit szólnak hozzá kedves olvasóim.
A másik apropója a posztnak, hogy ismét csak "elbírálás" alatt van, egy kritikám a Fringe 2. évados fináléjáról, meglássuk mi lesz vele.
Ha junkie-ra nem, ide biztosan ki fog kerülni, ahogy megszületik a döntés.
A szövegen semmit nem változtattam, egyedül a képek lettek randomak, de ez ne zavarjon össze senkit.
Jó nosztalgiázást, érkezhetnek az észrevételek, 1 évvel korábbi magamhoz. :)

Körülbelül 1 hónappal ezelőtt még nem volt más számomra a Supnat mint egy az RTL-klubbon futó sorozatok közül, amiből néhanapján elkaptam egy-egy részt, de különösebben nem fogott meg egyik sem. Road-movie hangulat, baba-arcú főszereplő és persze a macsó báty, de ennyi és nem több. Aztán pár kritika elolvasása után és nem kevés sorozat-addiktsággal mögöttem, rá kellett döbbennem, hogy itt valami egészen másról van szó, tehát barátnőmmel úgy döntöttünk, üsse kő itt a nyár belekezdünk, aztán…

Nehéz teljesen szubjektív véleményt alkotnom a premierről, mivel nemhogy most daráltam le az előző négy évadot, de magával is ragadott a dolog, szóval elég elfogult leszek. 

 A tovább mögött SPOILERESEN folytatom, csak az kattintson, aki tisztában van az előzményekkel.

Szóval hol is fejeztük be? Sam úgymond féldémon, ezek mögött a démonok kiválasztottja, és hogy meg legyen a szimmetria, Dean az angyalok kiskedvence lett, de rá kell döbbenünk hogy itt sem minden fekete és fehér, ahogyan az szokott lenni. Sorsukat nem tudván elkerülni minden úgy alakul ahogyan azt megírták, eltervezték, és a legnagyobb katarzis közepette el is vágják a 4. évad fináléját (szép volt Mr. Kripke). Még jó hogy nem kellett rá várnom több hónapot.

Ott állunk, hogy Lucifer kiszabadult, eljött a világvége árvízzel, földrengéssel,repülő szerencsétlenséggel, úgy ahogy kell. És valahogy mégsem. Persze arra számíthattunk,hogy még nincs itt a vég, de emberi mértékben mindez megvalósul, a TV-ben csak erről hallani stb. Mi pedig várjuk mi lesz szeretett főhőseinkkel, akik épp premier plánban figyelhetik Lucifer felemelkedését.

Azt kell mondanom az eleje nagyot ütött, ahogy egyik pillanatról a másikra máshol találja magát a testvérpár és akkor most WTF? Persze megkapjuk a választ Castiel-től, aki finoman utal rá, hogy valami megváltozott a felső vezetésben. Mindenki vonja le a saját következtetéseit.

Felbukkan Bobby is, aminek külön örültem, mivel belopta magát a szívembe az évadok során, mint pótapa. Persze lehet klisének tekinteni, hogy megszállta egy démon, ami elég egyértelmű volt a Sammel folytatott dialógusa után.

Örültem annak, hogy Sam megtisztult, végre önmaga lehet és végre kibékülhetnek Deannel, azonban a megbocsájtás még nem jön el. A rész végén felszínre kerülnek az érzelmek, és Dean legbelül még mindig Samet hibáztatja, ezenkívül képtelen az egész összeesküvés mögé látni. Eközben nézhetjük tovább a testvérpár önmarcangolását miközben angyalok, démonok egyaránt röhögnek a markukban. Zakariás is felbukkan, mint visszatérő szereplő. Második felbukkanása során közli, hogy Dean Mihály arkangyal legendás kardja, és mikor felajánlja, hogy legyen földi porhüvelye Mihálynak, Dean visszautasítja. Amit még nem említettem Lucifernek is szüksége van földi porhüvelyre -miért is ne lenne- , sikerül is neki megkörnyékezni egy szerencsétlent, és ahogy rábocsájtja a víziókat és ráveszi  felesége alakjában, hogy ajánlja fel magát, kihasználva a férfi gyengeségeit, nos, én pont így képzeltem el milyen lehet az ördög.

Ha úgy egészében értékelnem kéne a premiert, akkor azt meg kell jegyezni, hogy kevés „actiont” láthattunk, azonban érzelmekben most is bővelkedett a rész, ahogy azt megszokhattuk az előző 2 évad során. Mitológiában sem volt hiány, és a rész végén az atmoszféra kétségbeeséssel telítődik, ami annak köszönhető, hogy hőseinknek fogalmuk sincs mit kéne tenniük, hogyan harcolhatnának démonnal, angyallal egyaránt, egyszerű emberként. Szerintem a Supnat hozta amit kellett hoznia, nem okozott csalódást a rajongóknak, és ami a legfontosabb, nem vált elcsépeltté a nagyszerűen megírt forgatókönyv miatt. Ha pontoznom kéne 9/10 bár ez, mint mondtam elég elfogult részemről.