Izlandról nem sok minden jut eszébe az embernek. Talán az, hogy tavaly a vulkánjuk keményen hazavágta a légi közlekedést Európában. Zenéről is sokak Björkre gondolnak a kis országgal kapcsolatban. Azonban akad egy lassan kultusz zenekarrá avanzsált együttes: a Sigur Rós. Nos róluk nagyon sokáig lehetne beszélni, ugyanis olyan albumokat tettek le, amiket egyszerűen lehetetlen úgy jellemezni, hogy jó; remek vagy kiváló. A post-rock színtéren ilyen éteri és minimalista hangzást nem sokan tudtak produkálni és az egészet tetézi Jónsi Birgisson énekes magas hangja, amit akárhányszor hall az ember megborzong tőle. Nos 2010-ben a banda bejelentette, hogy egy időre visszavonulnak, pihennek. Ennek folyamán Jónsi a saját szóló projektén kezdett el dolgozni és a lemez még 2010-ben napvilágot látott.
Szinte teljesen értelmetlen végigmenni számonként az egész albumon, ugyanis mindegyik szám egy olyan katarzissal jár együtt, hogy azt képtelenség leírni. Minden egyes tételben érezhetjük, hogy Jónsi szereti ezt csinálni és szívét-lelkét beleadta ebbe a lemezbe. A Go Do olyan kezdő dal, amit nem lehet elfelejteni. Amint lepörög a dal a dallama már ott motoszkál az ember fülében és önkéntelenül is dúdolja. (A klip itt.) Viszont ez majdnemhogy mindegyik dalról elmondható. Fülbe mászó, dallamos, egyedi megoldások tömkelegével találkozik az ember.
Az igazi csemegék a lemezen az izlandi nyelven íródott számok. Első hallásra is magával ragadó, többszöri lejátszás és odafigyelés után már teljesen beleéli magát az ember. A hangzás világa nagyon gyorsan beszippant, mert ilyet még nem igazán hallhattunk. Jónsi hangja itt is, csak úgy, mint a Sigur Rós-ban hátborzongatóan tökéletes. Lenyűgöző, pompás, örömteli. Ez az igazi örömzene. Ezt mindenkinek meg KELL hallgatnia.
Üdv a fedélzeten!
Megmaradt a Morife név?:P Nekem az exer jobban adta. Amúgy üdv itt, mi ez a kornyikálás?XD (just joke)
Jah megmaradt :D Hát majd lesznek durvább zenékről írás csak nem akartam egyből belecsapni a dolgokba inkább egy lágyabb felvezető :D
Csak szívom a véred nyugi, amúgy legalább te írsz, nem úgy mint a bátyád...vagy én...:D