Megjelent. Tessék szaladni a "boltokba"!
2011. április 5.
2011. április 4.
Trónok harca - az első 14 perc
Itt az HBO legújabb üdvöskéjének, a Trónok harca első részének legeleje, majd negyed órája. Nézzétek. Ütős lesz?!
2011. április 1.
Long Arm - The Branches
Bármennyire is otthon vagyok a zenei műfajok világában, nagyon sokszor bajban vagyok. Még pedig azért, mert akad jó pár olyan előadó, akik a stílusokat eszméletlen módon keverik. Kicsit hozzáraknak ebből, még egy kicsit abból és még egy harmadik alapanyagot is felhasználva, olyan komplex zenét tárnak elénk, ami nagyon sokáig emlékezetes marad.
A jó dal számomra olyan, hogy ha végighallgatom, akkor megmarad az egésznek a hangulata és magam elé képzelem az ehhez a hangulathoz kapcsolt képet is. Jelen esetben azonban nem ez áll fent. Itt csak az teljes album végighallgatása után kapja meg az ember azt a bizonyos világot, amit az előadó mutat. Minden szám, minden egyes dallama segíti felépíteni ezt az univerzumot, ami egyre jobban bővül, ahogy hallgatjuk az albumot.
Az elektronikus zene egyik pozitívuma, hogy nagyon sok hangszer hangját meg tudja szólaltatni és nincs itt ez másképp sem. Hiszen kitudna elképzelni egy jazz zenét zongora, dob vagy trombita nélkül? Nos ezek mind meg találhatóak itt csodásan felhasználva. Persze ezeken kívül más-más hangszer is előkerül és éppen ez a sokaság teszi jó ezt a kiadvány egy jó albummá.
Amint olvashatjátok erőteljesen szubjektívra sikeredett ez az írás. De éppen ez a jó a The Branches-ben. Mindenkiben más érzéseket ébreszt fel, más képet vetít a hallgató elé. Csak a meghallgatás után tudja is igazából az ember eldönteni, hogy mennyire tetszik is neki a lemez és, hogy mennyire is tudja bele élni magát a számokba.
A teljes album ingyen és bérmentve meghallgatható ezen az oldalon: Long Arm - The Branches
2011. március 31.
Alámerülés a jelen számítógépes játékainak posványába I.
Ahogy mondjátok. A cím nem is lehetne ennél negatívabb, pesszimistább, viszont ahogy a helyzet áll, derülátásra nincs semmi okunk. A poligonok világa mára már nem nyújtja ugyanazt a felszabadult érzést, mint tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Nem mintha a játékfejlesztők nem lennének elég kreatívak - egyszerűen az egész PC-s játékkészítés egy más irányt vett fel.
A PC-n való játéknak mindig is megvoltak a nehézségei, amit egyesek a szépségei közé sorolnak. Rohamosan fejlődő világunkban, az exponenciális ütemben megjelenő technikai újdonságok korában, ember (értsd: jelentős pénzmaggal rendelkezzen) legyen a talpán, aki bírja az iramot. Számítógépünk építgetése, memóriák, videókártyák, winchesterek bővítgetése, fejlesztése egyfajta véget nem érő spirálba rántja az embert, ahonnan nincs menekvés. Egy-egy vadiúj játék megszerzése sokszor a többszörösébe került az alany árának, hiszen elengedhetetlen bővítmények megvételét tette kötelezővé. Ennek a korszaknak vetett véget a konzolok forradalma.
A Sony által fejlesztett Playstation és a Microsoft válasza, az Xbox voltak azok a hardverek, amiket ugyan lehet fejleszteni, de minek. Az ezen készülékekre optimalizált játékok gyönyörű grafikán, akadásmentesen futnak, nincs szükség folyamatos frissítgetésre, az egyedüli befektetést a készülék megvásárlása okozza, ami mostanra egy középkategóriás videókártya árával egyenlő. Az első törést azonban már itt elkönyvelhetjük.
A konzolokra fejlesztett játékok lassan ránőttek számítógépes társaikra, átiratok kezdtek megjelenni. A konzolos irányítás egy kontrollerrel történik, ami azon felül, hogy visszalépést jelent a billentyűzettől, egy másik arculcsapást is maga után von. A fejlesztők elkezdtek rájátszani erre a lebutított irányításra, még egyszerűbbé, kezelhetőbbé tették, és ez a számítógépen is érzékelhetővé vált. Pár gombos leütések, a hosszú, nehezen betanulható kombinációk teljes nélkülözése, egy-gombos megoldások, szörnyen idióta, reakcióidőre rájátszó leütések. A cél már itt is látszik: a videójátékok egy szélesebb körrel való megismertetése, azok leegyszerűsítése - pénz, pénz, pénz.A következő áttörést a hordozható konzolok jelentették. Méretük és teljesítményük eleve korlátolttá tette őket, de ez nem jelentett különösebb problémát a fejlesztőknek. A kreativitás itt nem volt szégyen, egy újabb generációja született a videójátékoknak, amelyek tömegéből jópár gyöngyszem kiemelkedik. A Sony ismét elsőzött a PSP megalkotásával, amit leginkább a saját konzolukra fejlesztett játékok még inkább leegyszerűsített változataival rakott tele. A Nintendo sem tétlenkedett, megpróbáltak ráverni nemezisükre, és egy jóval újszerűbb kreatívabb irányt vettek fel a DS modellükkel. Két képernyő, az elsőre nehézkesnek tűnő stylus a lehetőségek tárházának bizonyult.
2007 januárjában az Apple, mint hamujából újjáéledő főnixmadár emelkedett fel, és emelkedik ma is. Az iPhone óriási sikerét a teljes érintőképernyő, a halál egyszerű kezelés, és később az Appstore jelentette, ami mára több millió programmal kecsegteti a felhasználókat. Steve Jobs akkor még nem sejtette, hogy a kvarcjátékok reneszánszát kezdte el gerjeszteni, ami mára megkérdőjelezhetetlen. Az iPhone-hoz csatlakozott az iPod Touch is és tavaly egy tablet formájában az iPad is, újabb innovációként. Az iOS berkei egyre csak okádják az alkalmazásokat, ami nagyrésze természetesen játék. Egyszerű, mégis szórakoztató, sokszor számítógépes társaiknak jóval kreatívabb alkotások ezek, jó pár óra elfoglaltságot jelenthetnek. Elég csak az Angry Birds sikerét tekinteni. Az Appstore legsikeresebb játékáról van szó, ami mostanra számítógépen (PC, MAC) , Androidon is élvezhető, és a számtalan átirat mellett filmváltozat is készül belőle.
Az óriási innovációk és a rohamosan fejlődő megjelenítési módszerek ellenére a számítógépes játékok mégis hanyatlanak, ötletlenek, önismétlők. Hogy miért? A cikk folytatásában tovább taglalom a témát, tartsatok akkor is velem.
Maylene And The Sons Of Disaster - III
Itt a tavasz, jön a melegebb idő, lassan beindulnak a délutáni sörözések a haverokkal, de valami hiányzik. Haverok, sör, jó idő meg van, szóval mi lehet még? Hát egy iszonyatosan király parti zene! Nos a Maylene And The Sons Of Disaster harmadik album teljes mértékben megfelelő lesz az ilyen pillanatokra. Az egykori Underoath énekes, Dallas Taylor által vezényelt banda igen jellegzetes hangzásvilággal rendelkezik: keveri a southern rock-ot hardcore elemekkel, ami hatására megidézi elénk az USA déli államait. Vagyis leginkább a redneck társaságot.
Dallas Taylor miután otthagyta az eleinte death metallal, majd később a post-hardcore és metalcore elemekkel operáló Underoath-t nem pihent. Rögtön nekilátott a saját kis önálló projektének. Az első album igaz nem volt tökéletes, de ígéretes kezdet volt. Iszonyatosan dögös,kemény gitártémák vegyültek hardcore-s breakdown-okkal. A második lemezre előtérbe került a rock & roll-os, "redneck-es" megszólalás, ami egy nagyon jellegzetes hangzást kölcsönzött az albumnak. A soron következő kiadványtól nem is várhatott mást az ember, minthogy tovább vigyék a srácok ezt a remek feelinget. Nos, nagyrészt sikerült is. Azért csak nagyrészt, mert néhol azért elcsúszik a tökös rockos témák és a tahó megszólalások között az a bizonyos határ. Kivetni való talán esetleg még a számok sorrendjében találhatunk. Nem igazán értem, miért is kell egy remek kezdő nóta után egy középkategóriás dallal folytatni a sort.
Azonban ezek nem olyan végzetes hibák, hogy ne lehessen erre a lemezre azt mondani, hogy jó. Mert ez a lemez jó. Nagyon is jó! Szép számban akadnak rajta keményebbnél keményebb dalok. A fent említett kezdő dal a Waiting On My Deathbed egyből elénk tárja egy párás mocsár képét a rovarok és bogarak hangjaival, majd a bendzsó megszólalása egyből a felkelti a figyelmünket. Persze a kezdő gitártéma megmutatja, hogy nem valami country dal fog a fülünkben ragadni, hanem egy igazán jó rock dal. A slágerek sora nem áll meg. A Just A Shock nagyon pörgős kezdése nem hagy alább egészen a szám végéig. A refrén dallama magával ragadó, és simán eltudom képzelni, ahogy koncerten a tömeg egyöntetűen ordítja Taylorral, akinek a hangja eszméletlen az egész albumon keresztül.
A Step Up (I'm On It) mutatja be elsőként, hogy milyen is az a délies rock, és a klip csak ezt erősíti meg. A Listen Close kicsit visszavesz a tempóból. Tény, hogy lassabb az előző dalokhoz képest, de Dallas Taylor itt mutatja meg igazán mire is képes. Az Oh Lonely Grave-ben felcsendülő bendzsó egy teljesen kellemes és nyugodt hangulatot varázsol, viszont későbbiekben bedurvul a dal, és az ember csak azt veszi észre, hogy a lábával üti a ritmust.
Hibái ellenére a III egy nagyon durva kiadvány, ami megmutatja, hogy mi is az az igazi rock & roll. A srácok negyedik lemeze, ha minden jól megy már nyáron napvilágot lát. Kockás inget fel, kocsmába be, haverokkal pár sör, és a dalokat hallgatva a tökéletes hangulat már el is könyvelhető.
2011. március 30.
Mario FPS
A játékok jövője a Microsoft szerint
Ők leginkább az úgynevezett casual, egyszeri játékost célozzák meg, és teszik ezt a Farmville és egyéb böngészős, facebook-on fellelhető játékkezdeménnyel. Rengetegen játszanak ilyen és ehhez hasonló játékkal az interneten, így ez tűnik a pénzügyileg kedvezőbb iránynak. A végeredmény viszont elszomorító. Holnapi cikkemben ezt a témát fogom körüljárni, addig itt a Microsoft "utópia" videója. Vélemények?
Stay tuned!
Új könyvek, képregények - március/április
Végre a kezemben a Millenium trilógia zárókötete. Nem mondom, hogy következetesen, rögtön egymás után olvastam volna a köteteket, de nem azért hanyagoltam, mert nem lett volna zseniális. Remélem a finálé is hasonlóképpen alakul. Aki kevésbé jártas a skandináv krimi-irodalom berkeiben, annak ajánlom az alábbi bejegyzést, ahol megtekinthető a BBC egyórás dokumentumfilmje északi rokonaink bestseller íróiról és a zsáner körüljárásáról. Aki engem közelről ismer az tudja, hogy Lee Child legújabb Reacher kötete a megjelenés napján a kezemben volt, csak elfelejtkeztem megörökíteni. A Preacher harmadik gyűjteményes kötete is korábban érkezett, most jutottam az elővételig. Aki még nem hallott volna a képregényről annak itt egy rövid részlet az alábbi trade paperback előszavából, Penn Jilette tollából:
"Here is how it happened,
my love and I were in our friendly Las Vegas comic book shop and the proprietor, a guy likes us, said something to the effect of, "Hey Penn, man. have you seen this, man? It's really the fucking, most fucked-up, fucking thing I've fucking seen. I mean it's Ennis and Dillon, so it's really well written, the art is beautiful - but it's really fucked up. It's fucking great, man."
2011. március 29.
Adidas France - 3D Mapping Projection
Adidas France - 3D Mapping Projection from The Cool Hunter on Vimeo.
Hugh Laurie - Let Them Talk: An introduction
Hardcore: mint zene, mint életstílus
Úgy gondoltam írok egy ismertetőt arról a zenei műfajról, ami a napjainkban divatos zenék alapját jelenti. Ez nem más, mint a hardcore. Megpróbálom bemutatni a színtér kialakulását és az ehhez kapcsolódó eszmék és gondolatok alapjait. Az áttekintésből kiderül, hogy hogyan kapcsolódhat össze a zene a vegetarianizmussal, az állatvédéssel, az agresszióval, mint pozitívum, az esélyegyenlőséggel, az összetartással, a társadalmi küzdelmekkel. Remélem, hogy hasznosnak találjátok és közelebb kerül hozzátok ez a műfaj.
A Black Flag mind amellett, hogy a műfaj egyik alap zenekara, megalapozta a hardcore-ra jellemző Do It Yourself azaz a "csináld-magad" zenekar menedzselést. Ez a jellegzetesség mind a mai napig megmaradt és ennek köszönhető, hogy a hardcore zenét játszók és hallgatók között nagy az összetartás.
A Minor Threat zenekarral lépett elő a HC az egyéni stílusok közé. Sokkal keményebb, metálosabb gitártémák íródtak, a tempó még inkább felgyorsult és agresszívabb lett zeneileg. Dalszövegekben sokkal jobban koncentráltak a társadalmi, politikai és környezeti problémákra és megjelentek a pozitív illetve optimista üzenettel rendelkező dalok. Az agresszió, mint pozitívum jelent meg a szövegekben. Nagyjából manapság is ezt jelenti a hardcore.
A Minor Threat rövid munkássága alatt megírta a Straight Edge és az Out of Step című számokat, amik a HC egyik legjellemzőbb életvitelének az alapköveit fektették le. Ez pedig a straight edge (sXe vagy xXx a jelölése). Ennek az életformának a lényege, hogy aki ezt követi, az nem iszik alkoholt, nem drogozik, nem dohányzik és olykor vegetáriánus is. A dalokban kimondják, hogy nem akarják megszabni, hogy mit csinálj, csak felhívják a figyelmet, miszerint vannak dolgok, amikkel jobban kellene foglalkozni. (A straight edge-ről később több szót ejtek).
Nem sokkal ezután kialakult a crust punk is, ami a HC punk durvított, death metal-os vonulata. Ez a stílus az alapköve a grindcore műfajnak. Míg magában a zenében azért vannak különbségek a hardcore-ral szemben, addig a dalszövegekben nagyon is sok a hasonlóság. A crust-ban a dalszövegek leginkább a politika, a környezetvédelem, a vallásellenesség, az emberi jogok, a háborúellenesség, antikapitalizmus körül mozogtak. Az Aus-Rotten-t és a Tragedy-t emelném ki, mint crust banda.
A Straight Edge
A straight edge (sXe), mint fentebb írtam már, a HC-hoz köthető íratlan kódex, ami a drog, az alkohol és a cigaretta megtagadását tartja szem előtt, viszont sokszor a vegetáriánusok is a követői. Fontosnak tartják még az őszinteséget, emberséget, környezetvédelmet és az állatvédelmet. Ez az életforma az 1980-as években jelent meg a Minor Threat dalai után, viszont az egyik legfontosabb képviselője az Earth Crisis zenekar volt. A straight edge követők gyakorta tetováltattak a kézfejükre egy nagy X-t. Anno az 1980-as években az volt a szokás a koncerteken, hogy akik nem múltak még el 21 évesek, azoknak a kezükre egy X-t rajzoltak, hogy ne tudják őket kiszolgálni alkohollal. Azonban voltak olyanok, akik miután betöltötték a 21. életévüket a kezükön hagyták az X-t, mint egy példamutatásként és szolidaritásként a fiatalabbakkal szemben, hogy idősebb korban is jól tudják magukat érezni az emberek alkohol nélkül. Eleinte a követők felsőbbrendűnek érezték magukat és emiatt sokan nem szimpatizáltak ezzel az életstílussal.
Kezdetek
A hardcore mint zene a punkból alakult ki Amerikában az 1970-es évek végén. A stílus elindítói közé a Black Flag-et, a Minor Threat-et, D.O.A.-t és a Bad Brains-t szokták sorolni. Ezeknek a bandák zenéjére jellemző volt az ordibálós vokál, a keményebb gitártémák, az akkori zenékhez képest sokkal gyorsabb tempójú dalok. Később az egész műfajhoz kapcsolódó életszemléletek megértéséhez azonban vissza kell nyúlni egészen a punk zenéhez. Már ott megjelent a társadalommal szemben a küzdelem és az aktivizmusra való felszólítás. Egyik legjobb példa erre a néha irónikus, néha komoly hangvételű, de vulgaritást a dalszövegeiben nem pazarló Dead Kennedys. Bírálták az országot, a társadalmat és a koncertjeiken megjelenő ideológiailag tőlük távol álló (fasiszta) embereket.
A Minor Threat zenekarral lépett elő a HC az egyéni stílusok közé. Sokkal keményebb, metálosabb gitártémák íródtak, a tempó még inkább felgyorsult és agresszívabb lett zeneileg. Dalszövegekben sokkal jobban koncentráltak a társadalmi, politikai és környezeti problémákra és megjelentek a pozitív illetve optimista üzenettel rendelkező dalok. Az agresszió, mint pozitívum jelent meg a szövegekben. Nagyjából manapság is ezt jelenti a hardcore.
A Minor Threat rövid munkássága alatt megírta a Straight Edge és az Out of Step című számokat, amik a HC egyik legjellemzőbb életvitelének az alapköveit fektették le. Ez pedig a straight edge (sXe vagy xXx a jelölése). Ennek az életformának a lényege, hogy aki ezt követi, az nem iszik alkoholt, nem drogozik, nem dohányzik és olykor vegetáriánus is. A dalokban kimondják, hogy nem akarják megszabni, hogy mit csinálj, csak felhívják a figyelmet, miszerint vannak dolgok, amikkel jobban kellene foglalkozni. (A straight edge-ről később több szót ejtek).
Nem sokkal ezután kialakult a crust punk is, ami a HC punk durvított, death metal-os vonulata. Ez a stílus az alapköve a grindcore műfajnak. Míg magában a zenében azért vannak különbségek a hardcore-ral szemben, addig a dalszövegekben nagyon is sok a hasonlóság. A crust-ban a dalszövegek leginkább a politika, a környezetvédelem, a vallásellenesség, az emberi jogok, a háborúellenesség, antikapitalizmus körül mozogtak. Az Aus-Rotten-t és a Tragedy-t emelném ki, mint crust banda.
A Straight Edge
A straight edge (sXe), mint fentebb írtam már, a HC-hoz köthető íratlan kódex, ami a drog, az alkohol és a cigaretta megtagadását tartja szem előtt, viszont sokszor a vegetáriánusok is a követői. Fontosnak tartják még az őszinteséget, emberséget, környezetvédelmet és az állatvédelmet. Ez az életforma az 1980-as években jelent meg a Minor Threat dalai után, viszont az egyik legfontosabb képviselője az Earth Crisis zenekar volt. A straight edge követők gyakorta tetováltattak a kézfejükre egy nagy X-t. Anno az 1980-as években az volt a szokás a koncerteken, hogy akik nem múltak még el 21 évesek, azoknak a kezükre egy X-t rajzoltak, hogy ne tudják őket kiszolgálni alkohollal. Azonban voltak olyanok, akik miután betöltötték a 21. életévüket a kezükön hagyták az X-t, mint egy példamutatásként és szolidaritásként a fiatalabbakkal szemben, hogy idősebb korban is jól tudják magukat érezni az emberek alkohol nélkül. Eleinte a követők felsőbbrendűnek érezték magukat és emiatt sokan nem szimpatizáltak ezzel az életstílussal.
Később sok banda állt ki amellett, hogy ezt ne erőltessék másra ezt az életformát, döntse el mindenki miszerint is éli az életét. Voltak olyan együttesek, akiknek a tagjai mind sXe-k voltak, mégsem hangoztatták. Ilyen banda volt a Snapcase.
Az Earth Crisis volt straight edge vonal legletisztultabb képviselője. Egytől egyig veganok voltak, háború- és elnyomásellenesek, ökotudatosak, drog és alkohol fogyasztását ellenzőek, akiknek az egyik fő céljuk az állatok szenvedésének bemutatása volt. Ezen eszméket próbálták a társadalommal megismertetni. A banda szimpatizált az Animal Liberation Front-tal (ami a nevéből is kiderül, hogy az állatok felszabadításáért küzdött). E szimpátia közelebb visz a HC punk színtér egyik legradikálisabb, legellenségesebb bandájához a Vegan Reich-hoz. Már a neve is sejteti azt az ökofasiszta szemléletmódot, amit hirdettek zenéjükben. Ez az ideológiát diktatúrával szerették volna eljuttatni az emberekhez. Ők hozták létre a straight edge kemény vonalát, a Hardline-t. A hardline követők szintén drog, alkohol, dohány ellenesek voltak, viszont elutasították még például a kávénak a fogyasztását is. Keményen kiálltak a rasszizmus és a szexizmus ellen is, de a homoszexualitást sokuk teljesen ellenezte, csak úgy mint, az abortuszt és az eutanáziát is. A hardline követők egy része nem érezte azt, hogy a saját életformájukat másokra ráerőltessék, azonban akadtak olyanok, akik ezt mindenképpen tudatni akarták másokkal. Hús és tej üzenek ellen merényleteket követtek el, de sajnos volt példa teljesen értelmetlenre is: az utcán dohányzó embereket megverték csak azért, mert éppen dohányzott. Egy ilyen alkalommal meghalt egy fiatal és sok sXe banda lépett fel a straight edge követők agresszív megmozdulásaik ellen. Őket szokás nevezni Softliner-eknek.
Mint politikai kategóriája a hardcore-nak megjelent a youth crew. A youth crew-t az sXe Youth of Today nevű banda hozta létre. Kimondták a HC-ra nagyon jellemző alapelvet még pedig a pozitív hozzáállást. Kialakulása után öltözködésben és megjelenésben saját formát öltött. Olyan bandák is csatlakoztak ehhez a mozgalomhoz, akiknek a dalszövegeikben megjelent a patriotizmus. Az 1980-as évek végén skinheadek egy része is kapcsolódott a youth crew mozgalomhoz és érdekessége az egésznek az, hogy ezek a skinheadek éppen a rasszizmus és a kirekesztés ellen szóltak fel.
A modern HC
A mai modern hardcore bandák nagy része New York-ban alakult, ezért sokszor hívják azt a színteret NYHC-nak. Még dokumentum filmet is forgattak a HC ezen részéről N.Y.H.C. címmel. Az 1980-as évek vége felé rengeteg legendás banda alakult. A Biohazard (akiket eleinte rasszizmussal vádoltak, de a kérdéses dalokat nem játszották többet), a Madball, az Agnostic Front, a Sick of It All, Gorilla Biscuit. Voltak radikálisabb bandák is, mint például a fasiszta eszmékkel operáló Youth Defense League. A Warzone nevű new york-i együttes skinheadnek vallotta magát, de akkor ez mást jelentett. Felszólaltak a bőr színen alapuló és a nemi megkülönböztetés ellen, sőt olyan dalokat is írtak, amik a nőket ösztönözték arra, hogy lépjenek be a HC világába.
Persze a hardcore zenekarok rengeteg városban hoztak létre saját közösséget, hogy ezzel segítség egymást és együtt adhassanak koncertet (Do It Yourself).
Napjainkban
Annak ellenére, hogy a hardcore nem lett olyan híres és elfogadott zenei stílus, mint például a heavy metal vagy a trash metal, azért jelentős szerepet játszott/játszik a mai zenei színtér alakulásában. Rengeteg műfaj jött létre a HC hatására: metalcore, deathcore, post-hardcore, melodic hardcore stb. Habár hangzásban és dallamvilágban jelentős különbség van, egy valamiben hasonlítanak egymásra. Mindegyik a hardcore zenén alapszik. Azonban ezeket a stílusokat egyenként igen-igen hosszadalmas lenne itt kifejteni, ezért majd egy következő cikkben megpróbálom leírni a kialakulásukat.
(Szeretném a cikk végén leszögezni, hogy ha esetleg valamit kihagytam volna vagy talán rossz információt írtam le jelezzétek a kommentek között.)
2011. március 23.
Örömzene
Üdv mindenkinek, Morife vagyok, és én fogom vinni a blogon - DreamCatcher és Goston mellett - a zenei szekciót. Megpróbálok majd minden zenei ízlést kielégíteni, de előre elnézést kérek, ugyanis én leginkább a metal/hardcore színtéren mozgok. Azonban már most a legelső írásomban kivételt teszek, mivel egy folk/pop/post-rock lemezt szeretnék bemutatni, még pedig az izlandi Jónsi első albumát a 'Go'-t.
Szinte teljesen értelmetlen végigmenni számonként az egész albumon, ugyanis mindegyik szám egy olyan katarzissal jár együtt, hogy azt képtelenség leírni. Minden egyes tételben érezhetjük, hogy Jónsi szereti ezt csinálni és szívét-lelkét beleadta ebbe a lemezbe. A Go Do olyan kezdő dal, amit nem lehet elfelejteni. Amint lepörög a dal a dallama már ott motoszkál az ember fülében és önkéntelenül is dúdolja. (A klip itt.) Viszont ez majdnemhogy mindegyik dalról elmondható. Fülbe mászó, dallamos, egyedi megoldások tömkelegével találkozik az ember.
Izlandról nem sok minden jut eszébe az embernek. Talán az, hogy tavaly a vulkánjuk keményen hazavágta a légi közlekedést Európában. Zenéről is sokak Björkre gondolnak a kis országgal kapcsolatban. Azonban akad egy lassan kultusz zenekarrá avanzsált együttes: a Sigur Rós. Nos róluk nagyon sokáig lehetne beszélni, ugyanis olyan albumokat tettek le, amiket egyszerűen lehetetlen úgy jellemezni, hogy jó; remek vagy kiváló. A post-rock színtéren ilyen éteri és minimalista hangzást nem sokan tudtak produkálni és az egészet tetézi Jónsi Birgisson énekes magas hangja, amit akárhányszor hall az ember megborzong tőle. Nos 2010-ben a banda bejelentette, hogy egy időre visszavonulnak, pihennek. Ennek folyamán Jónsi a saját szóló projektén kezdett el dolgozni és a lemez még 2010-ben napvilágot látott.
Szinte teljesen értelmetlen végigmenni számonként az egész albumon, ugyanis mindegyik szám egy olyan katarzissal jár együtt, hogy azt képtelenség leírni. Minden egyes tételben érezhetjük, hogy Jónsi szereti ezt csinálni és szívét-lelkét beleadta ebbe a lemezbe. A Go Do olyan kezdő dal, amit nem lehet elfelejteni. Amint lepörög a dal a dallama már ott motoszkál az ember fülében és önkéntelenül is dúdolja. (A klip itt.) Viszont ez majdnemhogy mindegyik dalról elmondható. Fülbe mászó, dallamos, egyedi megoldások tömkelegével találkozik az ember.
Az igazi csemegék a lemezen az izlandi nyelven íródott számok. Első hallásra is magával ragadó, többszöri lejátszás és odafigyelés után már teljesen beleéli magát az ember. A hangzás világa nagyon gyorsan beszippant, mert ilyet még nem igazán hallhattunk. Jónsi hangja itt is, csak úgy, mint a Sigur Rós-ban hátborzongatóan tökéletes. Lenyűgöző, pompás, örömteli. Ez az igazi örömzene. Ezt mindenkinek meg KELL hallgatnia.
2011. március 22.
Spoke no smoke
Egy eszköz, ami lehetővé teszi, hogy a dohányosok beszélhessenek a nem dohányzókkal. :)
2011. március 20.
Tilt shift trip to Disneyland
A Random cuccok 1 éves...
A végére pedig egy kis statisztika:
2011. március 13.
Új könyvek, képregények - március
A Képregényes Világtörténettel régóta szemeztem, ahogy a Hellboy is rajta volt a listámon - most rászántam magam mindkettőre. A Libri pedig kihagyhatatlan akcióval szolgált az Agave-s könyvekre, ezért a Svindlerek és a Block könyv.
Hupikék törpikék (Smurfs) - előzetes
FPS Map designs
Egy remek kép, ami szemlélteti, hogy mi az egyik legfőbb probléma a mai videójátékokkal.
2011. március 12.
Trónok harca - poszter
Nagyon közel már a premier napja, és ezt megerősítendő jobbnál jobb promó anyagokkal lát el minket az HBO. Az alábbi poszter is ilyen. Várós? Várós bizony.
2011. március 10.
Alice: Madness Returns - trailer
2011. március 8.
Február - Március: könyvzsákmány
Régen volt hasonló poszt, próbálom rendszeressé tenni, de eddig mindig elfelejtettem. Klikkre nagyobb.
Charlie Sheen: Bye,bye Two and a Half Man
2011. március 5.
Top10 YouTube videó - mindent a nézettségért
Minden, szépen, sorrendben a tovább után. Megjegyzésekkel csak óvatosan.
2011. március 4.
Nolanography
2011. február 28.
Oscar - 2011
Arany Málna - 2011
2011. február 27.
Takami Kósun: Battle Royale
Az első, ami eszembe jutott a könyv kapcsán az egyértelműen A legyek ura volt. William Golding, Nobel díjas író 1954-es regénye ma is sokszor eszembe jut - alkotása sokszor jobban illik kifordult, helyenként irracionális mindennapjainkhoz, mint sok kortárs mű. Kósun azonban nem plagizál, sokkal inkább helyreigazít. Az eltelt ötvén év alatt világunk még inkább feje tetejére állt - mocskosabb, perverzebb, őrültebb lett. A megállapítás helyes: a Battle Royale modern megfelelője A legyek urának, és ezt a címet egy olyan korban volt képes kivívni, ahol egy brutális gyilkosság már alig kavarja fel hétköznapjaink állóvizét.
A Battle Royale felvetése zseniális és sokkal körmönfontabb a Golding-i megfelelőnél. Adva van egy kommunista diktatúra: a Nagy Kelet-Ázsiai köztársaság. Az állam minden évben többször megrendezi a Programot. Az esemény arról szól, hogy az ország számtalan középiskolájából véletlenszerűen kiemelnek egy kilencedikes osztályt, majd a tanulókat egy titkos helyszínre szállítják, ahol magukra hagyják őket. De miért? Itt jön be a regény címe. A “battle royale” egyfajta free-for-all a profi pankrációban, ami annyit tesz, hogy a ringben több pankrátor helyezkedik el, és szabadon támadhatják egymást. Az elhurcolt fiataloknak nincs más dolga, mint a “játék” elején kapott fegyvereiket felhasználván, egymást legyilkolják, egészen addig, amíg egyvalaki nem marad - a győztes.
2011. február 24.
127 óra
A Gettómilliomos átütő sikere után két évet kellett várnunk Danny Boyle új filmjére. Mint oly sok rendező manapság - akinek van szeme ahhoz, hogy meglássa valamiben az értéket - egy könyvet adaptált jelen művével a vászonra. Alan Ralston regénye a Between a Rock and a Hard Place igaz történet alapján íródott és saját kálváriáját meséli el. Boyle filmje mindent átható minimalizmusával ismét bizonyítja a sokszor emlegetett frázis helyességét: a kevesebb néha több. Nem próbálja csúsztatni a tényeket és ezzel grandiózusabbá tenni a cselekményt. A 127 óra képes elérni, hogy minden képkockájára figyeljünk és tanuljunk belőle, egyszerűen azzal, hogy szentimentális oldalunkat ragadja meg, és ennél többre nincs is szükség.Aran Ralstont a vadon és sziklarengetegek szerelmesét 2003-ban baleset érte. A Sziklás hegység vadregényes táján tett felfedezőtúrát, amikor egy meglazult kőtömb rázuhant és maga alá temette a kézfejét. Szorult helyzete több mint öt, kínkeserves napon át tartott. Nem érkezett segítség. Győzött azonban élni akarása és önmagába vetett hite. Más lehetősége nem lévén, egy életlen késsel levágta összeroncsolódott kezét, kiszabadulva ezzel börtönéből.
2011. február 22.
Neil Gaiman - Terry Pratchett: Elveszett próféciák
Nem is lehetne aktuálisabb a könyv újrakiadása, amikor is félelmetes sebességgel robogunk pusztulásunkba - most éppen a maják által megjövendölt világvége felé. A baj csak az, hogy a könyv gyökereit jelentő Ómen filmek már kezdenek a múlt homályába veszni.Gaiman és Pratchett regénye azonban tesz arról, hogy ismét feleleveníthessük ezeket az ominózus alkotásokat. A könyv eredeti - angolul sokkal beszédesebb - címe Good Omens, és még 1990-ben került publikálásra a szerzőpáros által. Azidőtájt Gaiman még nem számított akkora névnek, mint ma, a Sandman ciklust is csak a rákövetkezendő évben indította útjára, kivívva aztán ezzel a szakma elismerését. Az idősebb Pratchett viszont már a kilencedik Korongvilág regényén munkálkodott, így húzónévnek számított a projektben. Röpködtek az ötletek, sikeresen vették poénra az egészet, és végül közös agyszüleményük ebben a regényben materializálódott. Modern köntösbe öltöztették a bibliai apokalipszis már annyiszor elmesélt történetét, és ifjúsági regény álcájába bújtatták azt. A könyv nem is ezen írópáros munkája lenne, ha nem futnák bele minduntalan a temérdek utálásba, vicces reflektálásba. Az elsőt rögtön a címben találjuk, míg az azt követő előszó röpke két oldalban képes elbagatelizálni angyalt és démont egyszerre.
2011. február 20.
Puzsér a Mokkában: "A batman egy tévedés"
Egyszerre nevetséges és elkeserítő. Az ember már nem vár sokat a magyar tévétől, de valakinek van fogalma arról hogy hol a legalja?
Youtube-on a legjobb kommentet még megosztom:
"Ön szerint illene-e felkészülni a műsorvezetőnek és a riport alanynak a beszélgetésre egy adott témával kapcsolatban?
Mokka 1 Igen
Mokka 2 Nem
Mokka 3 Gyurcsány
A szavazók között kisorsolunk két jegyet a Batman: Arkham City premier előtti vetítésére, egy fotóalbumot Demcsák Zsuzsa mosolyáról, valamint Puzsér Róbert soha el nem készült gyerekszobájának tervrajzát."
Videó a tovább után.
Youtube-on a legjobb kommentet még megosztom:
"Ön szerint illene-e felkészülni a műsorvezetőnek és a riport alanynak a beszélgetésre egy adott témával kapcsolatban?
Mokka 1 Igen
Mokka 2 Nem
Mokka 3 Gyurcsány
A szavazók között kisorsolunk két jegyet a Batman: Arkham City premier előtti vetítésére, egy fotóalbumot Demcsák Zsuzsa mosolyáról, valamint Puzsér Róbert soha el nem készült gyerekszobájának tervrajzát."
Videó a tovább után.
2011. február 18.
2011. február 17.
Dead Island - announcement trailer
2011 nagy dobása? Miért is ne. RPG elemekkel dúsított, trópusi szigeti zombi hadjárat indul. Tessék megnyugodni, az Xbox és PS3 platformokon kívül megjelenik PC-re is. A hivatalos weboldal még nem üzemel, de érdemes pár naponta újból lecsekkolni.
2011. február 14.
Christopher Tin - Baba Yetu
Nem is hittem volna, hogy normális - értsd zenének minősülő - alkotások is nyerhetnek Grammy díjat. (Igen jól látod ez egy videójátékhoz készült zene, amit később kiadtak lemezen is)
2011. február 11.
Egyveleg
Figyelem! Ebben a posztban olyan dolgokat is megosztok, amik nem érik el a blog színvonalát, de engem szórakoztatnak:). A továbbra mindenki csak saját felelősségre kattintson.(ui.: Aertemis kérlek csak moderálj, ne rúgj ki:D)
2011. február 9.
2011. február 6.
2011. február 4.
2010 legjobb filmjei (Artemis)
A Geekblog-on már január elsején publikált listám az általam legjobbnak tartott 2010-es filmekről.
Egy vallomással kezdem: a temérdek új, esetleg már véget ért, illetve most futó sorozat folyamatos monitorozása és pótlása mellett vajmi kevés időt tudok szentelni a mainstream mozira. Az ázsiai és az európai oldal majdhogynem teljes elhanyagolása miatt rámszakadt temérdek film az utóbbi hetekben, ami mellé még jócskán volt amerikai vonatkozás is. Személyes és személyemtől távol álló okokból kifolyólag, a kezdeti dara először abbamaradt, majd az észhez térést követően az amerikai filmekre redukálódott. Emiatt listám nem tekinthető mérvadónak, ha a cél az volt, hogy fedjük le a 2010-es év összes filmalkotását – ami ugyebár alapjában véve embertelen feladat – ugyanakkor tájékozódó jellegűnek és számomra reprezentatívnak tökéletesen megállja a helyét – ezek az alkotások nyerték el egy sorozataddikt tetszését a mögöttünk hagyott évben.
2011. február 3.
Best of British
2011. február 2.
Mortal Kombat 2011, csontos videó
Igen, lesz még Mortal Kombat egy darabig, de most is (mint már egy jó ideje) csak konzolos barátaink nagy örömére. Azonban a video igen megkapó alant:
Stanton Warriors: Turn me up Some (Zane Lowe Radio 1 Rip)
Na tessék, ezért a legjobb a Stanton Warriors. Szavak sincsenek rá annyira kib@szott jó:D. Közelgő albumukból kaptunk egy kis ízelítőt egy szám erejéig.
Csak tudnám minek nekem 1 gigás mp3 lejátszó, ha úgyis csak egy számot hallgatok állandóan (na jó, meg Chase&Status új albumát:) thx to DreamCatcher).
Csak tudnám minek nekem 1 gigás mp3 lejátszó, ha úgyis csak egy számot hallgatok állandóan (na jó, meg Chase&Status új albumát:) thx to DreamCatcher).
2011. január 30.
Impresszum
Artemis: Hivatásos geek, a szó legjobb és legrosszabb értelmében is. Szenvedélye a sorozatok, és addig nem nyugszik amíg másokkal is meg nem szeretteti azokat. Főállását tekintve egyetemista. Szabadidejében ha teheti sokat olvas vagy szeretett barátnőjét kergetve az őrületbe, talál rá valamely, egy általa eddig ismeretlen sorozat titkos gyönyöreire. Jelen blogon kívül előszeretettel publikál még a Geekz-re, ahova úgyszintén megéri ellátogatni.
e-mail cím: aertemis@gmail.com
twitter: http://twitter.com/aertemis
DreamCatcher: Főállású semmittevő. Legtöbbször egész nap ki se mozdul a szobából és így napokat tölt el mindenféle zenék és játékok meghallgatásával/kipróbálásával. Ez az első blog ahova ír, és eddig az egyetlen is. Zenei mindenevő, mindent meghallgat ha épp olyan a hangulata. De azért a leginkább preferált zenei stílusok a következők: dnb, dubstep és metál minden mennyiségben.
e-levél: pivnyikd@gmail.com Ide jöhet midenféle zene, amiről bárki is úgy gondolja, hogy jó. Aztán még lehet írok is róla pár sort.
Reaper: Idő és témahiányos, első blogbabekapcsolódós, filmnézős és humorkeresős, gondolkodós és nemgondolkodós, tapasztalatlan, de legfőképp nyitott bármire, átlagos useres. ^^
Ez lennék én, szabadidőmben gitározok, rengeteget filmezek és játszok.
A jövőben tőlem kritikákat várhattok egy átlaguser szemszögéből, ajánlókat, valamint képeket.
A munkám könnyítése érdekében, szivesen várom leveleiteket a kukac_kukac@hotmail.com címre.
Bátran küldhettek vicces videókat, trailereket vagy képeket!
HF R34D1N' 0uR bl0g k thx bai ((:
Azure:
Goston: Jelenleg idő és stabil internet hiányban szenvedő, Angliában "élő" jómunkásember. Első és egyetlen blog ahova ír. Az internet leggagyibb baromságaira is nyitott, így ha Artemis nem figyelne könnyedén puruttya szintre süllyedne/emelkedne (ki-ki véleménye szerint:D) az oldal. Ezen felül ha komoly pillanatában gép előtt találja magát, esetleg még korrekt zene/játék kritikát is tud írni (ez még nem bizonyított).
Ha zene, akkor d'nb, dubstep, break/breakbeat, trance, electro, techno, populáris discotöltelék zene zömmel...
Ha számítógépes játék, akkor fps, tps, stratégia, foci, kaland és szerepjáték.
Ezeken felül nyomon követ pár sorozatot, aktív filmnéző, szereti a társasjátékokat, néha olvas is azé:D.
És még kérdezik miért nem írok aktívan xd.
e-mail: ghooston@gmail.com
Morife: Tág zenei befogadó képességgel áldották meg. A jazz zenétől kezdve a hip-hop muzsikán át a metál minden alfajáig meghallgat és elemez mindent. (Bár többségben a metal lesz terítéken.)
ther: Tiszteletbeli szerkesztő és mindenkori dizájn és html felelős.
2011. január 28.
2011. január 26.
The Thomas Beale Cypher
2011. január 25.
Breakbeat/breaks, mint zenei műfaj
Ismerkedjünk hát meg jelenlegi kedvenc műfajommal. A breakbeat vagy breaks egy gyűjtőfogalom. Az elektronikus zenéhez áll közel, minimalisztikus jellegű. Jellegzetes vonása a 4/4-es tört ütem. A legtöbb elektronikus zene alapját egy lineáris ritmusalap jelenti, ám ennél a stílusnál a ritmikába csempészve tört hatást eredményez. Innen ered az elnevezése is.
Cake-Heart: avagy, mit vegyünk Valentin napra
Közeleg a Valentin-nap. Minden jóvágású fiatalember valami eredetivel szeretne előállni szíve választottjának. Erre lehet egy megoldás az alábbi, ínycsiklandó sütemény, ami anatómiailag egy teljesen korrekt emberi szívnek felel meg. A hivatalos közlemény:
Baker Lily Vanilli is selling these oozing, anatomically correct cake-hearts for Valentine's Day. They're a little larger than a cupcake, they ooze blackcurrant and cherry "blood," and "come in a cute perspex box tied with a pink or red ribbon and a note if you want to add one." They're £7 plus delivery, which includes a charitable donation:
I'm teaming up with Trekstock and donating 20% of the sale of every ʻbleeding heartʼ to the music and fashion charity that raises awareness and support for young people with cancer.
A tovább után még több kép: közelebbről is megismerhetjük a finomságot, és betekintést nyerhetünk, milyen is elfogyasztani egy ilyen. Akinek megjött az étvágya vagy úgy gondolja megtalálta álmai valentin-napi ajándékát, annak a következő oldalra kell ellátogatnia.
2011. január 23.
2011. január 21.
Duke Nukem Forever - előzetes
Akkor hiszem el, ha már fel lesz telepítve a gépemen. Egyébként megjelenés: 2011 május 6. Az előzetes meg űberbrutál!
2011. január 20.
Anne Hathaway lesz a Macskanő
A Batman harmadik részében - a rengeteg pletyka ellenére - szerepelni fog a Macskanő és az alábbi színésznő fogja alakítani. Nicole Kidman <(?) Anne Hathaway.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
