Ahogy mondjátok. A cím nem is lehetne ennél negatívabb, pesszimistább, viszont ahogy a helyzet áll, derülátásra nincs semmi okunk. A poligonok világa mára már nem nyújtja ugyanazt a felszabadult érzést, mint tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtt. Nem mintha a játékfejlesztők nem lennének elég kreatívak - egyszerűen az egész PC-s játékkészítés egy más irányt vett fel.
A PC-n való játéknak mindig is megvoltak a nehézségei, amit egyesek a szépségei közé sorolnak. Rohamosan fejlődő világunkban, az exponenciális ütemben megjelenő technikai újdonságok korában, ember (értsd: jelentős pénzmaggal rendelkezzen) legyen a talpán, aki bírja az iramot. Számítógépünk építgetése, memóriák, videókártyák, winchesterek bővítgetése, fejlesztése egyfajta véget nem érő spirálba rántja az embert, ahonnan nincs menekvés. Egy-egy vadiúj játék megszerzése sokszor a többszörösébe került az alany árának, hiszen elengedhetetlen bővítmények megvételét tette kötelezővé. Ennek a korszaknak vetett véget a konzolok forradalma.
A Sony által fejlesztett Playstation és a Microsoft válasza, az Xbox voltak azok a hardverek, amiket ugyan lehet fejleszteni, de minek. Az ezen készülékekre optimalizált játékok gyönyörű grafikán, akadásmentesen futnak, nincs szükség folyamatos frissítgetésre, az egyedüli befektetést a készülék megvásárlása okozza, ami mostanra egy középkategóriás videókártya árával egyenlő. Az első törést azonban már itt elkönyvelhetjük.
A konzolokra fejlesztett játékok lassan ránőttek számítógépes társaikra, átiratok kezdtek megjelenni. A konzolos irányítás egy kontrollerrel történik, ami azon felül, hogy visszalépést jelent a billentyűzettől, egy másik arculcsapást is maga után von. A fejlesztők elkezdtek rájátszani erre a lebutított irányításra, még egyszerűbbé, kezelhetőbbé tették, és ez a számítógépen is érzékelhetővé vált. Pár gombos leütések, a hosszú, nehezen betanulható kombinációk teljes nélkülözése, egy-gombos megoldások, szörnyen idióta, reakcióidőre rájátszó leütések. A cél már itt is látszik: a videójátékok egy szélesebb körrel való megismertetése, azok leegyszerűsítése - pénz, pénz, pénz.A következő áttörést a hordozható konzolok jelentették. Méretük és teljesítményük eleve korlátolttá tette őket, de ez nem jelentett különösebb problémát a fejlesztőknek. A kreativitás itt nem volt szégyen, egy újabb generációja született a videójátékoknak, amelyek tömegéből jópár gyöngyszem kiemelkedik. A Sony ismét elsőzött a PSP megalkotásával, amit leginkább a saját konzolukra fejlesztett játékok még inkább leegyszerűsített változataival rakott tele. A Nintendo sem tétlenkedett, megpróbáltak ráverni nemezisükre, és egy jóval újszerűbb kreatívabb irányt vettek fel a DS modellükkel. Két képernyő, az elsőre nehézkesnek tűnő stylus a lehetőségek tárházának bizonyult.
2007 januárjában az Apple, mint hamujából újjáéledő főnixmadár emelkedett fel, és emelkedik ma is. Az iPhone óriási sikerét a teljes érintőképernyő, a halál egyszerű kezelés, és később az Appstore jelentette, ami mára több millió programmal kecsegteti a felhasználókat. Steve Jobs akkor még nem sejtette, hogy a kvarcjátékok reneszánszát kezdte el gerjeszteni, ami mára megkérdőjelezhetetlen. Az iPhone-hoz csatlakozott az iPod Touch is és tavaly egy tablet formájában az iPad is, újabb innovációként. Az iOS berkei egyre csak okádják az alkalmazásokat, ami nagyrésze természetesen játék. Egyszerű, mégis szórakoztató, sokszor számítógépes társaiknak jóval kreatívabb alkotások ezek, jó pár óra elfoglaltságot jelenthetnek. Elég csak az Angry Birds sikerét tekinteni. Az Appstore legsikeresebb játékáról van szó, ami mostanra számítógépen (PC, MAC) , Androidon is élvezhető, és a számtalan átirat mellett filmváltozat is készül belőle.
Az óriási innovációk és a rohamosan fejlődő megjelenítési módszerek ellenére a számítógépes játékok mégis hanyatlanak, ötletlenek, önismétlők. Hogy miért? A cikk folytatásában tovább taglalom a témát, tartsatok akkor is velem.
Nos minden szóval egyetértek, sajnos az egyszerűség>minőség elvet követi a legtöbb kiadó. Már nem mi, hardcore gamerek vagyunk a célközönség:(. Talán a Blizzard és a Bioware adhat okot bizakodásra egyedül a nagy kiadók közül, bár ha a wow casual-osodására (jó szó, én találtam ki:DD), vagy a DA2 konzol feelingjére gondolok...
Hát a Bioware a DA2-vel elásta magát nálam egy kicsit. Az első rész valami hihetetlenül jó volt. A második rész már nem igazán, de a harc rendszer nem volt rossz és a skill-ek elosztása is tetszetős volt, hiába volt lebutítva. Amúgy a konzolok éppenséggel öregednek pár éven belül úgyis jön egy frissítés belőlük, mert már PC-n szebbek a játékok (lásd: Crysis 2). Viszont reménykedjünk, hogy a Sony megnyeri az LG ellen a pert és Európában továbbra is lehet majd kapni PS3-t.
@Morife: Ez így van, jönnek az új konzolok, meg rájuk majd a szebbnél szebb játékok, de ha megnézed meddig ki lehetett húzni egy Xbox 360-nal, akkor már megérte.