Kezdeném akkor a listámon utolsó helyet elfoglaló tudományos fantasztikus csodával a sort, következzen tehát a 10. helyezett, ami nem más, mint az Alien filmek legelső része:
Eredeti cím: Alien
Bemutatás éve: 1979
Rendező: Ridley Scott
Szereplők: Sigorney Weaver, Tom Skerrit, John Hurt, Ian Holm, Harrey Dean Stanton, Yaphet Kotto, Veronica Cartwright
Játékidő: 117 perc
Ha számotokra nem is megrendítő, nekem annál inkább, hiszen sosem gondoltam volna, hogy egy ekkora kultusz film szorul majd a listám legvégére. Legelőször talán 12 éves koromban láttam és iszonyatos hatással volt rám. Persze, ez bármely a 10 legjobba bekerülő filmről elmondható, mégis párjukat ritkítják ezek a filmek, amik hatalmas tömegeket voltak képesek megmozgatni. És most nem az internet társadalmáról beszélünk, ahol az 1 órával ezelőtti hír már nem is hír, hanem a 80-as évek elejéről, amikor még nem volt web2.
Az idegenek léte, mindig is foglalkoztatta az embereket és sokszor elragadta a filmkészítők fantáziáját is. A történelem során megfordultak a nevetségestől a hihetőn át mindenféle szörnyek és lények amik a csillagok közül szabadultak ránk és jobbik esetben is a teljes internálásunk volt a céljuk. A kreatív elmét sokszor vádolják azzal, hogy nem tud elszakadni koszos sárgolyónktól, mind biológiai, mind lelki értelemben. Teszem hozzá ezek mind megalapozott vádak és most nem is vitatkozni szeretnék velük. Egyszerűen ilyenek vagyunk, hasonló a helyzet az Einstein féle speciális relativitás elmélettel, de nagyon elkanyarodtunk a témától.
Az alienek megalkotása során valami olyasmi jött létre, amiről biztosan nem állítanánk, hogy földi életformával van dolgunk, visszataszító gyönyörűség, a gyilkos ösztön és a félelem önmagában hordozásának szerelemgyereke ez nem vitás.
Ridley Scott '79-ben olyasmit vitt vászonra, ami mai viszonylatban is megállja a helyét. Megteremtette azt a lényt, amitől ma is rettegni tudunk belehelyezte egy disztópiába, amire aztán remekül lehetett reflektálgatni és tovább építkezni.
A lények szaporodása önmagában megrendítő, a parazitizmus, a fürkészdarazsak élettani lemásolása, ennek nagyszerű interpretálása páratlan.
A vizuális effektek 30 év távlatából is félelmetesen összerakottak csak szuperlatívuszokban tudok róluk beszélni. A sötét, komor hangulat megteremtése, a fojtogató hangulat végletekig való fenntartása a valóságtól való teljes elrugaszkodás, mégis a humanitáriusság és a lelki aspektusok tökéletes megtartása minden idők egyik legjobb sci-fi film-jét eredményezte.
A szereplők Ripley-vel az élen hatalmasat alakítanak a filmvásznon, a dramaturgiai szempontból is kíváló film nagy erénye ez. A helyzetek mindig kiélezettek, nem érezni sehol sem erőltetettséget, a kín és fájdalom olyannyira valósnak tűnik egyes szituációkban, hogy összerezzensz már a látványától is. Nincs az a hülye érzésed, hogy most ez hatásvadász avagy-e nem. A folytatásért ordító filmvégi cliffhanger kiszámítható volta ellenére is maradandó élmény ahogyan az eszme is amit a film képvisel.
Az ebből kinövő franchise ugyancsak a kultfilm oldalt támogatja és lássuk be, ha idegeninváziós filmmel próbálkoznak, vagy egy új lény megteremtésével, a végére mindig az keveredik ki a dologból, hogy jó volt jó volt, de nem volt egy Alien.
Lájkoltam!