Kisebb szünet után ismét folytatódik a rovatom, ami szubjektív listák felállításával foglalkozik, most éppen science-fiction filmek vannak az asztalon. A 10. már megvolt, nektek is?, most következzen hát a 9. helyezett.
Eredeti cím: Back to the Future I. II. III.
Bemutatás éve: 1985, 1989, 1990
Rendező: Robert Zemeckis
Szereplők: Micheal J. Fox, Christopher Lloyd, Lea Thompson, Crispin Glover, Thomas F. Wilson, Wendie Jo Sperber, Marc McClure, Billy Zane
Játékidő: 111+104+120 perc
Gyerekkorom nagy kedvencével folytatom a sort. Először sokat gondolkoztam rajta, hogy csupán az első részt vegyem ide, de visszatekintve nincs a három rész között olyannyira konzekvens különbség, ami miatt ne sorolhatnám mindüket be, a kilencedik helyre listámon. Ha mégis nagyon kritikus szemmel kellene elemeznem, az egymást követő részeket (amit történetesen nehezen tudok megtenni), egyértelműen a harmadik rész lógna ki a sorból. Ez volt az, amit a legkevesebbszer láttam és lehet, hogy pont ezért nem hagyott túl mély nyomokat bennem. A trilógia részei külön-külön és egyben is hihetetlen élvezetesek, a kalandos történetvezetés, a nagyszerűen megírt karakterek szerethetőve teszik ezeket a filmeket.
Az időutazás problémája mindig is remek alapanyaga volt a tudományos fantasztikumnak, sokan használták már, hol többé, hol kevésbé kreatív módon. Az apró logikai bakik, ilyenkor elengedhetetlenek, de ha át tudunk siklani ezek felett, felnőtt fejjel is remek szórakozást nyújthat a Vissza a jövöbe. Marty McFly és a hóbortos Doki kalandjai téren és időn át, beleégetik a tudatunkba azt a tényt, hogy a tudományos fantasztikum műfajának nem feltétlen kell komornak, vagy filozofikusnak lennie. A dramaturgia azért itt is a helyén van, utópiát és anitutópiát is kapunk, ahogy kell mégsem ezen aspektusai miatt kedvelem ezeket a filmeket annyira. A komikus elemek, az állandó kikacsintások és a két főszereplő közti kémia az ami amitől remekül működik a film. Emellett a mellékszereplők is szerethetőek, akit kell azt viszont utáljuk, ahogy meg van írva. Utoljára, de nem utolsósorban muszáj még megemlítenem a Deloren-t. Az időutazó autó fluxuskondenzátorral felszerelkezve, ami mindent kibír és saját kultuszt indított el. A meglepő ötlet itt is betalált, abban az időben minden kis és nagy gyerek ilyen autóval akart a jövőbe száguldani.
A filmek mind nagy klasszikussá váltak az idők során, nem hallottam még senkit róluk negatívan nyilatkozni, minden korosztály számára érdekes lehet és mai napig ragyogó csillaga, a tudományos fantasztikus filmeknek. Ha bármikor eszembe jut valamivel kapcsolatban eme alkotás, minduntalan felidőződnek magamban az alábbi sorok, amelyek hűen visszadják azt, hogyan lehetne jellemezni két szóban a filmet. Megragadom az alkalmat és a Doki örök érvényű szólással zárom soraimat:
"Magasságos Egek!!"
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése