Antichrist (kritika)

Vegyes érzelmekkel telve tekintettem meg Lars von Trier kissé zaklatott lelkivilágú rendező új filmjét. Nem azért mert annyira befolyásolható volnék emocionálisan hanem mert eme rendezőt azok közé tartom besorolva akik képesek hatni az emberekre és talán ha azt mondom képesek sokkolni is őket a látvánnyal történettel képi megjelenítésékkel akkor nem is távolodok el a valóságtól. A mű mindenképp igazi hardcore horrordráma és tényleg csak erős idegzetűek figyelmébe ajánlanám.
A tovább mögött spoileresen folytatom.

A történetről: adott egy házaspár egy pszichoterapeuta és a felesége aki a szakdolgozatát írja. Van egy közös gyerekük aki ránézésre lehet vagy 3 esetleg 4 éves.
A szülők miközben belemerülnek a hálószoba titkaiba nem figyelnek gyerekükre aki kimászik a járókájából és szerencsétlenségükre kiesik az ablakon.
A dráma valahol itt kezdődik bár a filmmel továbbhaladva több olyan visszautalást is felfedezhetünk amik szerint már régebb óta nincs minden rendben a család körül.
A feleség teljesen magába zuhan ám gyásza már kóros tüneteket mutat egy hónappal a fia halála után is gyógyszerekkel kezelik és a pszichiáterek nem tudnak mit mondani.
A férj a saját kezébe veszi az irányítást és mint legtöbb páciense esetében a félelem okának feltárását tűzi ki legfőbb céljául.
Egy kis kutakodás után eljut odáig hogy a nő félelmei egy adott hely köré központosulnak ahová nyaranta eljártak a kisfiával és ahol a szakdolgozatát is írta.
A férfi a fejébe veszi hogy a szembesítés ígérkezik a legkifizetődőbbnek és elutaznak az általuk Édennek elnevezett erdő közepén elterülő kis faházba.
Számomra a nő érzelmei teljesen érthetőek voltak az erdővel kapcsolatban mivel minden szépsége ellenére is igazán hátborzongatónak tűnt a helyszín. Ez sokszor az operatőri munkát dicsérte és a remek befotózásokat természetesen.
Az igazi lélekbúvárkodás csak itt kezdődik.
Az erdő és az eldugott naturális környezet számos lehetőséget biztosított von Triernek a szimbólumok és metaforák beágyazására és az elborzasztó hátborzongató hangulat megfestésére.
Amellet hogy a nő teljesen magába van roskadva és a férfi lenne az ellentéte jelen helyzetben az erdei séták során és a ház körül több dekadenciára utaló szimbólumot a férfi fedez fel. Gondolok itt a saját beleit marcangoló rókára a halott gidával szenvedő őzre és a sokak által használt hollóra is.

Később ezen állatoknak próbál valamiféle mélyebb értelmet is tulajdonítani a rendező de számomra már ez annyira zavarosnak tűnt hogy inkább eltekintenék ezek további elemezgetésétől.
A férj kezdetben a természetet állítja a nő félelmének központjául később átalakul ez a Sátánná végül rádöbben hogy a nő saját magától fél igazán.
És ezen a ponton szorulunk kicsit több magyarázatra.
Ugyanis a film során többször kényszeríti közösülésre a nő a férjét mondván csak így tud kiszakadni szorongásából amik után eljuthatnák hogy a nő próbál uralkodni a férfin és végül teljesen elszakadni tőle amit a férfi nemi szervének összezúzása és saját klitoriszának eltávolítása próbál szimbolizálni.
Azonban ha teljes aspektusában szeretnék a filmet elemezni és nem csak kiragadott részletek alapján melyet tettek oly sokan előttem akkor észrevehetjük azt hogy a mű középpontjában nem csak a nő és végképp nem egy feminista eszme áll hanem annak pont elllentetje.
A nő szakdolgozatának témája a 16. századi boszorkány és nőüldözések volt. Amint már említettem a súlyos személyiségzavar oka nem csak gyermekük halála volt nevezhetjük azt egyfajta gyújtópontnak.
A feleség kutatómunkája során meghasonlik kezdetben női voltával később önmagával mivel gonosznak kezdi tekinteni az összes nőt igazat adva a középkori inkvizícióknak.
Van ebben azért némi irónia.

Ha a férfi szemszögéből figyeljük meg ugyanezt, tökéletes példáját hozza az arrogáns magát felsőbbrendűnek tekintő patriarchának. Felesége szakdolgozatát sekélyesnek titulálja eltávolodik a családjától és kimondatlanul is a feleséget hibáztatja gyermekük haláláért.
Sok minden van még amiről nem tudtam itt írni az írásom amúgy is kritikának indult de végűl műelemzés lett belőle.
Ha összegezni szeretném igazán profi munka sem a rendezői sem az operatőri munkálatok nem hagynak kívánnivalót maguk után.
Gyönyörű megjelenítések és vágások jellemezték végig a filmet és külön ki szeretném emelni a fejezetekre bontást mely mindig próbálta sugallni mire is számíthatunk az elkövetkezendő 20 percben.
Az írásom lehet kicsit zavaros lett de mosom kezeimet mivel a film is mindemellett tényleg egy olyan művet kaptam ami túlmutat a mostanában Hollywood-ból ömlő populáris szennyen.
Még egyszer mondom csak erős idegzetűeknek, de aki végig bírja gyomorral és lélekkel annak kihagyhatatlan.

by Artemis
PS.:Kommentekbe mehet a flame :)