Harrison Fawcett: Katedrális (kritika)

Nem tudom ki hogy van vele de sosem váltam igazán rajongójává a hazai SF irodalomnak.
Egy két nagyon erős kivételtől eltekintve.
Közéjük tartozik Fonyódi Tibor is (alias Harrison Fawcett) merthogy művésznév alatt ír ám és az ő Katedrális univerzuma.
A mű ha vicces akarok lenni nem egy könnyű olvasmány tekintve hogy az újra kiadott változat majd 1000 oldal kemény kötésű és annyit nyom mint 2 tégla.
Ha most a negatív és pozitív élményeit sorolnám a negatív benyomás talán ez az egy lenne. Nem tudtam normális pozíciót találni a kényelmes olvasáshoz pont.
De ha irodalmi szempontból vizsgáljuk a dolgot mindenképp a könnyű olvasmányaimhoz sorolnám.
Azonnal beszippantott és fogva is tartott egészen a befejezéséig amit 5 nap alatt meg is történt. Mert nem tudsz vele várni követeli hogy vedd fel olvasd merülj el benne ne érdekeljen más.
Ha már itt tartunk én a krimikkel szoktam így lenni pár nap alatt muszáj őket befejeznem.

A sztori szerint 2294-ben járunk az időutazást már feltalálták viszont az átlagpolgárok elől eltitkolják létezését csak pletykák terjengenek róla.
Az irányítás egy ügynökség kezében központosul mely a Katedrális nevet viseli és az időutazással az oldalán minden és mindenki felett hatalma van.

 A történet több szálon fut és egyszerre több szereplőt ismerhetünk meg, a végére már nem is mint a történet szereplőire hanem egyfajta barátokként, ismerősökként tekinthetünk a főszereplők zömére.
A mű azon kívül hogy kiragad a valóságból és elrepít egy hatalmas utazásra téren és időn keresztül, sok helyütt nyújt mitológiai történelmi és gnosztikus betekintést zavaros korok népeinek kultúrájában.
A bonyodalmat egy a Néró kori Rómában lévő megfigyelőműhold lelövése okozza, e probléma megoldására pedig különlegesen képzett csapatot küldenek vissza az időben.
Az osztaghoz csatlakozik egy harcművész hölgy civilként aki eddig mit sem tudott az időutazásról viszont
hamar magáévá teszi a szükséges ismereteket és egy gyorstalpaló után már indulnak is.
A történet komplexitását tekintve nem csoda hogy nem tudom a történet vázlatát verbálisan felskiccelni de higgyétek el ha olvastatok Dan Brownt akkor azt illene megszorozni 100-al plusz a rengeteg mellékszál és lám ott a Katedrális.
A szereplők zöme persze csak báb a Katedrális irányítójának a kezében aki mögött mindenképp valamilyen misztikus hatalom áll. No de elég lesz ennyi is bőven akit érdekel úgyis elolvassa.

Kisebb negatívumokat persze itt is találunk sokan ide sorolják a rengeteg vulgáris beszédet és az erotika már már pornográfia sokszori megjelenítését.
A mű tekintve hogy 1000 oldal tele van helyesírási hibákkal de ekkora terjedelemnél szerintem eltekinthetünk ettől.
A hosszú és komlex sztorival ellentétben logikai bukfencet nem véltem felfedezni ha valaki talál szóljon szívesen elbeszélgetnék róla.
Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek mert ez egy olyan magyar regény ami mellett nehezen lehetne elmenni.
by Artemis