Fringe -véget ért a második évad -

J.J. Abrams a most ősszel érkező Undercovers és a nemrég véget ért Lost mellett, a Fringe producerálásában vesz részt és a többi készítővel együtt apait-anyait belead, azért hogy az X-akták nyomdokaiba léphessen.

A mostani fináléval szerintem el is érte, sőt túl is lépte a kitűzött célokat, hiszen végre egy teljesen új perspektívából figyelhettük meg hőseinket,  rengeteg titokra derült fény és persze új misztikumok is társultak  a záró képsorokhoz.

Sajnos azt nem tudták megoldani, mint a Lostnál, hogy egy héten kerüljön adásba a lezáró epizód két része, de vehetjük ennek a jó oldalát is, hiszen plusz izgalmakat hozott az egy hetes várakozási idő.

Az első évad befejezését tekintve talán nem meglepő, hogy hatalmas WTF jelenet zárta az epizódot és sajnos mindez azt is jelenti, hogy egy egész nyarunk van arra, hogy leesett állunkat megkeressük.

A tovább után, spoileresen folytatom.

Az első rész visszagondolva csak felvezette a befejezőt, megannyi kérdést hagyva maga után.  Végre teljes terjedelmében vehettük szemügyre a párhuzamos világot, ahol rögtön szembetűnő volt a sajátunkkal szembeni, irtózatos technikai fejlettség.

Mérföldekkel járnak előttünk az orvostudományban (lsd Walter hirtelen felépülése), infrastruktúrában, katonai szinten. Mégis, ők jobban megsínylették Walter húsz évvel ezelőtti átjövetelét. Néhol egész erősen érződött egyfajta posztapokaliptikus hangulat, engem speciel a borostyánba ragadt emberek százai hökkentettek meg a legjobban, de kiemelhettem volna Boston karantén alá helyezését vagy a kipusztult termőföldek százait. 

Amit a legjobban ki szeretnék emelni, az a színészi játék. Mesterien alakítottak azok, akikre rányomták azt a terhet, hogy el kell játszaniuk alteregójukat is. Gondolok itt a Walternate, Walter „párosra”, illetve a vörös és szőke Olivia-ra.

Walternate-ről sütött a gonoszság, a bivalyerős manipulációs készség és amennyire ez számunkra egyértelmű volt, Peternek annyira nem. Én kezdetben még abban is kételkedtem, hogy ekkora problémáik vannak (gondolok itt Bostonra), a párhuzamos világban, később a saját szememmel kellett meggyőződnöm róla, hogy elhiggyem ez tényleg így van és nem csak Petert akarja rávenni ezzel, hogy segítsen neki.

Ha maradok az alteregók eljátszásánál, a legjobb jelenet nekem mindenképp a két Olivia közti párbeszéd. Nem sokban különböznek egymástól jellemileg, mégis teljesen mások a szociális körülményeik és mindebből az következik, hogy mindent megtesznek a másik ellen.

A finálé mégis legjobban várt karaktere William Bell volt, aki megjelenésével az első évad végén és a második évad elején több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt. Várható volt, hogy valahogyan kiírják a sorozatból, hiszen régóta tudtuk, végleg nyugdíjba vonul és nem vállal több szerepet. A rész végéig kellett várnunk legfontosabb kérdésünk válaszára, ami már mindenkiben ott motoszkált a 2. évad folyamán. Miért vett ki darabokat Walter agyából?

A válasz egyszerű és nagyszerű, ha szabad ezzel a frázissal élnem, Walter kezdett olyanná válni, mint Walternate, ezt pedig nem akarta. A nagy különbség kettejük között, viszont az, hogy Walternek ott volt 

Belly.

Az évad talán legnagyobb meglepetése Charlie visszatérése volt. Szerintem ez egy jó húzás volt, nem számítottam rá, de mindenképpen nosztalgikus élményt nyújtott, hogy újra láthattam.

Sok dolog végére pontot tehettünk, mint a Walter és Peter közötti feszültség, Olivia és Peter romantikus szála, ami teszem hozzá elég erősen befolyásolta Petert abban, hogy maradjon. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz lépés volt-e az alkotók részéről, később kiderül.

A sok kellemes élmény mellett, volt egy kis hiányérzetem is a rész végére, kicsit többet szerettem volna látni a párhuzamos világból, jobban belemenni a részletekbe, még több olyan kikacsintást, mint az NBC-s sorozatplakát, Kennedy újraválasztása vagy az Egyesült Államok térképe. Tudom egy rész erre mérhetetlenül kevés, de lehetett volna még sok ilyen, ha akarják.

Az évadvégi cliffhangert, baromi jól leplezték, csak ültem megrökönyödve és jártattam az agyam, hol cserélték ki a két Oliviát. Utána persze beugrott a gránátos jelenet, mégis ennél jobban, nehezen tudtak volna becsapni.  Ezek után persze mehet a filozofálgatást, hogy miként fogják leleplezni Olivia kilétét, hogyan kerül vissza a mi Oliviánk a túloldalról, ennek viszont csak örülni tudok, hiszen nincs vége a főszálnak, ami ilyen erőssé teszi ezt a sorozatot és még találkozhatunk Walternate-el és a többiekkel.

Ha az egész évadot kellene értékelnem, muszáj felrónom a sorozat ellenében, azt a pár érdektelen részt és néhol a túlnyújtást, de mindezek ellenére, még mindig rettentően szórakoztató és kevéssé érződik már az, hogy Walter húzná magával a többieket. Olivia egymagában akkora karakterfejlődésen esett át, mint a sorozat összes többi szereplője. Egyre több és több szerep jut Astrid számára is, aminek külön örülök, illetve Peter karaktere is sokkal árnyaltabb, mint az első évadban volt.  

Az egész évadot tekintve 8/10, az évadzáró simán megkap egy 9/10-et.